Miután kellően érdekesnek találtuk az őszi/téli szezont ihlető Szent Ágotás Dolce&Gabbana darabokat, utánanéztünk az olasz tervezőpáros tavaszi kollekciójának is. Bátran merjük állítani, hogy most sem csalódtunk a duóban. A Dolce&Gabbana tavaszi/nyári szettjei ugyan kevésbé filozofikus töltetűek, mégis van bennük valami nagyon megkapó. Talán azért, mert az egész sorozat egy újabb himnusz Szicília tiszteletére.
A déli folklór hangsúlyos szerepe a kollekcióban arra enged következtetni, hogy a tervezőpáros művészileg dominánsabb alakja a kissé köpcösebb Domenico Dolce, aki maga is az olasz sziget szülöttje. A Dolce&Gabbanáról köztudott, hogy kollekcióik a mediterrán életérzést közvetítik, talán ezért is választanak mindig napsütötte szépségeket kampányaikhoz. A 2013-as tavaszi/nyári szezon arcai az azeri származású olasz szupermodell, Bianca Balti, illetve az ötvenes évei felé közeledő olasz színésznő, Monica Bellucci. A nem fakuló olasz csillag egyébként szinte együtt nőtt fel az 1984-ben alapított Dolce&Gabbana divatházzal: a kilencvenes évek eleji milánói divatheteken debütált a márka modelljeként, majd évtizedekkel később vált az olasz tervezőpáros múzsájává, arcává.
Ha már a múzsáról esett szó, kezdjük is rögtön az ihletforrással. Köztudott hogy Szicília történelmi szempontból számtalan nagyhatalmi harc színtere volt, elég csak a spanyol vagy a nápolyi Bourbonok vetekedésére gondolni… A nagy történelmi jövés-menésben Szicília nem is fejlődött olyan gyorsan, mint a többi európai régió. Talán erre a handicapre emlékezik a Dolce&Gabbana azzal, hogy szettjeit – egészen az 1950-es évek közepéig használt – díszes szicíliai faszekerekre (carretti siciliani) jellemző mintákkal díszítette. A szekerek oldalát díszítő faelemekre általában a szigetvilág egyházi ünnepeit vagy nagy horderejű történelmi csatáinak jeleneteit festették fel.
A kollekció mintái között találjuk a szicíliai marionetteket, az ún. „Pupo”-kat is. Az olasz szigeten ugyanis – televízió híján – egészen a 20. század közepéig népszerűek voltak a népi bábjátékok, amelyek általában a Karoling dinasztia lovagi eposzait dolgozták fel. A Dolce&Gabbana kollekcióiban felbukkanó unokatestvérek, Orlando és Rinaldo is ilyen, a középkori meséket megelevenítő bábfigurák. Olasz társadalomkutatók szerint egyébként a „Pupi siciliani” hagyományai jelentősen hozzájárulhattak a maffia 19. századi megerősödéséhez a szigeten, hiszen az újramesélt lovagi eposzok éppen azokat az erényeket magasztalták, amelyeket a maffia is éltet(ett): a virtust, a bosszúvágyat és az önbíráskodást.
Visszatérve a divathoz, a kollekció tiszteletét fejezi ki olyan klasszikus szicíliai mesterségek előtt is, mint a kerámiafestés vagy a kosárfonás. Ez utóbbiak a szicíliai tányérfestésre jellemző barokkos minták, illetve a kosarakra emlékeztető abroncsok, fűzők formájában köszönnek vissza. A mostani kollekcióra általában a magas derekú szoknyák, a denevérujjú felsők, illetve a lenge rövid és hosszú nyári ruhák jellemzőek. Szinte alig van benne nadrág, ha mégis, legfeljebb minishort formájában. És szinte nyoma sincs a tervezőpáros védjegyének számító fekete/fehér csipkének.
Dolce és Gabbana talán legkommerszebb húzása, hogy retró hatású, csíkos napernyőkre emlékeztető mintázatot is szerepeltetnek a nyári ruhákon illetve minishortos kombinációkon.
Igazából ehhez nem is tudunk semmi egyebet fűzni, mint a 2013-as tavaszi/nyári kollekció jeligéjét: Saluti da Taormina! Sole, Mare, Amore…
Fotók forrása: Dolce&Gabbana