Nemsokára mi is betekinthetünk az egyik legstílusosabb volt amerikai First Lady, Jackie Kennedy ruhatárába - hála Pabló Larraín chilei rendező Jackie című alkotásának, melynek címszerepét Natalie Portman alakítja. Habár a film leginkább Kennedyné lélektani fejlődésére fókuszál az 1963-as dallasi merényletet követően, azért érdemes lesz „divatszemmel” is megnézni a mozit.
A film kosztümtervezője, az egyébként Oscar-díjra is jelölt Madeline Fontaine egy decemberi interjúban elmondta, hogy a filmben látható összes ruhát ő maga tervezte. Rengeteg fényképet, beszámolót olvasott Jackie Kennedyről, és a látottak, olvasottak alapján tervezte meg a főhősnő gardróbját. Fontaine hozzátette, hogy a First Ladyt alakító Natalie Portman is beszállt a ruhatár koncepciójának kialakításába, ezzel is készült Jackie karakterének megformálására.
Jackie vs. Jackie (Dior)
Fontaine kulisszatitkokat is elárult: a híres pink színű Chanel kiskosztümöt, melyet Jackie Kennedy a dallasi útra vett fel, egy az egyben a Chanel-ház útmutatása alapján kreálta újra, sőt a divatház szolgáltatta a gombokat és a márkajelzést is. Az eredeti ruhadarabot sajnos nem tudta megtekinteni, mivel 2103-ig(!) titkosították, és a marylandi Nemzeti Archívumban őrzik. Jackie Kennedy egyébként alig akart megválni a vérfoltos kiskosztümtől, csak a merénylet másnapján vette le, mert meg akarta mutatni a világnak, hogy mit tettek a férjével, és persze vele... Hiszen JFK halála egyet jelentett a fehér házbeli pályafutásának végével.
Jackie Kennedy "amerikai" Chanelben, Dallas 1963. november 22.
Pedig Jackie nagyon élvezte a First Lady szerepet, hiszen legnagyobb hóbortjának, a divatimádatának hódolhatott. Valahol persze el is várták tőle, hogy titulusát ezzel is népszerűsítse. De kik voltak azok a háttéremberek, akik stílusikont faragtak belőle? Kétségtelenül Oleg Cassini és a francia divattervezők (Chanel, Dior és Givenchy): mindannyian teljes mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az érdekes arcú, de korántsem hollywoodi szépségként számon tartott Jackie Kennedy bevonuljon a divattörténelembe.
Givenchy, Dior, Cassini
A francia és ír gyökerekkel büszkélkedő Jackie imádta a francia divatot, még házassága előtt fedezte fel a párizsi szalonok új képviselőit, akiknek a ruháit előszeretettel hordta. Még Coco Chanel is rendszeresen tervezett az elnöknének. A második világháborút követően a francia társadalom nem tudta neki megbocsájtani, hogy kokettált a franciaországi német náci vezetőséggel (erről itt írtam korábban), ezért mikor visszatért a divatszakmába és újraépítette birodalmát, a gazdag tengerentúli kliensekre támaszkodhatott. Így került kapcsolatba a tehetős családból származó, franciául beszélő és Párizsban is tanult Jackievel, aki a feljegyzések szerint az 1950-es évek óta számított Chanel (törzs)vásárlónak. A híres dallasi kiskosztümöt is a Chanel jegyzi: pontosabban egy amerikai cég (Chez Ninon) készítette a darabot a Chanel engedélyével. Karl Lagerfeld szavaival élve: Jackie „amerikai Chanelt” hordott, ugyanis az amerikai adófizetők nem nézték jó szemmel, hogy az elnökné férje éves fizetésének felét (!) francia ruhákra költötte… Ezért Jackie úgy cselezte ki a kritikus hangokat, hogy egy Amerikában bejegyzett céggel varratta meg a francia kreációkat.
Ha nem tudta elérni, hogy Givenchy vagy Dior elküldje Chez Ninon számára a kinézett modellek elkészítéséhez szükséges „alapanyagokat”, Oleg Cassinit utasította arra, hogy másolja le a darabokat. Az orosz arisztokrata származású Cassini volt ugyanis Jackie Kennedy hivatalos „szabója” First Ladysége alatt, 1961-63 között. Állítólag nem egyszer fordult elő, hogy Jackie Kennedy kifejezett kérésére le kellett másolnia Audrey Hepburn Givenchy-féle ruhatárát. A divatközeg keményen támadta is Cassinit a plagizálás miatt. Pedig ő csak főnöke utasításának tett eleget.
Cassini vs.Givenchy - Jackie Kennedy vs. Audrey Hepburn
A kalandos életű Oleg Cassini a nagy orosz forradalom előtt született orosz apától és olasz anyától, de soha nem élhetett orosz grófi címével, mivel a „nagy októberi szocialista forradalom” elvitte vagyonát, földjeit és titulusát. Eredeti vezetéknevét (Loiewski) is anyja családi nevére módosította, miután a menekülés során Olaszországban kötött ki, ahol édesanyjával együtt ruhákat tervezett a helyi arisztokráciának és filmcsillagoknak. Miután mindig is Amerikába vágyott, 1936-ban elhagyta Itáliát, és előbb a Paramount Picturesnél lett jelmeztervező.
A hollywoodi érzés magával ragadta: sok színésznővel volt kapcsolata, volt, akit többször is elvett feleségül. Igazi playboy életet élt. Majdnem sikerült becserkésznie Grace Kellyt is, már jegyben jártak, amikor az amerikai üdvöske lecserélte a monacói hercegre. Cassini gunyorosan meg is jegyezte, hogy Grace Kelly valószínűleg többre vágyott, és nem elégedett volna meg egy nincstelen orosz grófi titulussal… Szerteágazó kapcsolati rendszerének köszönhetően ajánlották be Jackie Kennedy mellé, aki mindenképpen szerette volna, ha valaki hivatalosan is öltöztetné őt First Ladyként.
Legfőképp Cassini felelt azért, hogy a napjában akár ötször is átöltöző First Lady ruhatára mindig kellőképpen fel legyen töltve. Az ő ötlete volt az is, hogy a stresszhelyzeteket körömrágással oldó Jackie kesztyűkkel takargassa kézfejét, illetve, hogy a kosztümökhöz színben, anyagban passzoló „pillbox” (pirulásdoboz) kiskalapokat biggyesszen a fejére – melyeket viselőjük nem igazán szívlelt. A tervezők törekedtek arra, hogy a hollywoodi dívás stílust (és JFK szeretőit) ellensúlyozva a tiszta, bájos, majdnem, hogy kislányos külsőt részesítsék előnyben, amely alapvetően a monokróm A-vonalú ruhák, illetve a Chanel nyakú kosztümök viseletében merült ki. Ügyeltek arra is, hogy Kennedyné kritikusabb testtájaira mindig kerüljön egy optikailag előnyős díszítés (deréktájú masni, oldalhatáros nagy gombok).
Jackie Kennedy Indiában (Cassini, 1962)
Hála a gondos tervezésnek, Jackie Kennedy igazi stílusikonná vált a hatvanas években, milliók lesték megjelenését tengeren innen és túl. Férje halála véget vetett a fehér házbeli szerepléseknek, és ezzel együtt megszakadt a szoros munkakapcsolat Oleg Cassinivel és a francia tervezőkkel is. A gyászt követően már az olasz divattal, legfőképp Valentino darabokkal vigasztalódott. No meg Arisztotelész Onasszisszal. De az már egy következő fejezet lenne a filmben és a posztban is.
