Férfiak milliói rajonganak érte, mert odaadó, egész nap rajtuk csüng, mégsem beszél vissza… Vajon mi az?

Ki gondolná, hogy egy alig 40 centiméteres, prémium kategóriában 80 centiméteres textildarab jó időben, jó helyen és megfelelő módon viselve státuszszimbólum lehet? Pedig az a kicsi, nyújtott, lógicáló háromszög egyszerre öltöztet, díszít és beszél, no meg kellemetlen szorítással figyelmeztet, ha a gazdanyak vonakodna betartani a viseléséhez szükséges alapvető szabályokat.

Lazítani? No, azt már nem. A testbeszéd, a finom, árulkodó jelzések kimeríthetetlenül gazdag tárháza, ahogy a tükör előtt válogatják, méregetik, átvetik és átbújtatják, kötik (nem csomózzák!) és meghúzzák, ahogy fontos bejelentés előtt igazgatják, vagy finomkodva csíptetik, hivataloskodva a zakó alá bújtatják vagy csak praktikusan a nadrágba (!) gyűrik… Ha még hozzávennénk a lazítás fortélyait, a hanyag csábítás és a fáradt lemondás mozdulatait, a fulladozva ráncigálásról nem is beszélve, az végképp kimerítené e bejegyzés lehetőségeit.

Szín, minta, stílus

Bizony, azok a XVII. századi horvát katonák tudták, hogy mivel védjék meg a dél-európai napsütéshez szokott nyakukat a Napkirály fagyos, téli udvarában. A fázós horvátok viselete szinte azonnal elnyerte az akkori francia arisztokrácia tetszését, amely előbb csipkével, fodrokkal majd drágakövekkel díszítette a míves, könnyű szálú, sál nagyságú férfi kendőket. A francia Terror idején már a különböző színűek jelezték, hogy mi vár az illetőre: guillotine, avagy karrier a barikádok tetején. A demokrácia útjára a XIX. században lépett, ámde végleges mai formáját csak 1926-ban, az amerikai Jesse Langsdorfnak köszönhetően kapta meg, aki az anyag gyűrődésével vívott küzdelme eredményeként 45 fokos szögben, három darabban kiszabva regulázta meg végül a textíliát. Megteremtve ezzel a mai férfidivat egyik legfontosabb kiegészítőjét, amely egyszerre tud elegáns, de nevetséges külsőt is kölcsönözni viselőjének. Elég csak a repülő elefántos, bukfencező űrhajós vagy táncoló zongorabillentyűs mintákra gondolni…

Igen, róla van szó, a testképről, társadalmi helyzetről, stílusról, egyéniségről is árulkodó férfi kiegészítő 2013-as trendjéről.

Slim fit. A 6-7 centiméter széles típust elsősorban fiataloknak, szűkített „slim fit” öltönyt viselőknek ajánljuk (mint James Bond), akik tisztában vannak fizikai adottságaikkal. Oldalt nem kacsint ki semmi, se jobbra, se balra, elölről nem is beszélve. Csak merészen felfelé tör, nem néz se jobbra, se balra, csak jó értelemben tapos és fontoskodik. A jacquard összetételűt ajánljuk, amely némi tompa fényességet (és eleganciát) kölcsönöz az unicolor kiegészítőnek. De megteszi a selyem is.

Bond és a slim fit

Classic style. A 7-8 centiméter széles változat a felelős beosztású, érett férfiak ékessége lehet. Amolyan Silvio Berlusconis, azaz szigorúan kézzel készített, sötétkék alapon táncoló kispöttyös Marinella vagy Damiano Presta. Ez utóbbi esetén javasolt a kék színű ing a háttérben, sőt akkor már nem kell sajnálni a pénzt a hétrétegűre sem. Lehet, hogy a vezetői szék a tét?! De ha igazán felelősek vagyunk és átérezzük a válság szűkítette üzleti mozgásterünket, akkor a szicíliai hadviselést ajánljuk: a spórolást idéző cicomamentes selyem alapú unicolort. Többeknek is bejön. Még a székükben vannak. 

Egy sima, egy pöttyös

Színek és fények. A pórnépnek gyártók (is) úgy látják, hogy 2013-ban fellélegezhetünk. Ezért bátran viseljük a tavalyi, mély (válság)színek világosabb árnyalatait. Kizárólag a kék, a zöld és a fukszia jöhet szóba. No meg tavasszal a piros és a napsárga. De ha bevállalósak vagyunk, lehet kötött alapú is a struktúra. Mindenestre az egyik legkeresettebb darab a kispiros Valentino.

Pötty, kocka, csík. Minta terén változatlan a helyzet: karrieristáknak, és akik fekete-fehérben látják a világot, ajánlott a kocka, a kompromisszumra hajlóknak a pötty, az örök elégedetlenkedőknek pedig a csík. Lehet nagy, kicsi, még kisebb és/vagy minimalista, jobbra-balra csíkos, teljesen mindegy. Egy kis belső minta itt-ott még elfér. Szigorúan sötét alapon. Na jó, a világoskék megengedett lesz tavasszal.

Stílus. Nyugalom, nem megyünk bele, hogy akkor most egyszerű, Windsor, egy- vagy kétcsomós legyen. Arra ott van apu (anyu?), a ki-ha-én-nem főnök, a mindentudó titkárnő. Vagy végső esetben a haverok – az oktató videók nyomán egyszer és mindenkorra – megkötött verziója. Mire ügyeljünk? Hogy passzoljon hozzánk: nem kell fiatalosnak látszani, ha nem vagyunk azok, sem pedig idő előtt öregnek. Felejtsük el a neonszínű csíkokat és borsónagyságú pöttyöket. A retrót is hagyjuk a szekrényben, válság ide vagy oda.

Hozzá méltóan öltözzünk, mert helyettünk beszél, udvarol és (stílus)hűségre nevel.

És mégis hogyan teszi mindezt? Csendesen árulkodva.