Bár tudjuk jól, hogy az Oscar-díj átadás egy iszonyú unalmas, megalomán ceremónia jobb-rosszabb előre megírt poénokkal, mégis mindenki szörnyen készül rá. A gála előestéjét elárasztják a „ki-mit-fog-viselni” tippmixszerű találgatások, a díjátadó másnapjára pedig a divatguruk már össze is állítják a legjobban, illetve legrosszabbul öltözöttek listáját. Mivel tavaly mi is a jóslók csapatát erősítettük, most megkövetjük olvasóinkat, és visszatérünk inkább a kaptafához: összeállítást mutatunk be arról, hogy az Oscar-díj 86 éves története során mibe rejtették bájaikat az egykori hollywoodi szépségek.
Érdekes, hogy az Oscar-díj alapításakor a színésznők még menő divatházak kreációi helyett a filmgyárak kosztümtervezőitől kértek ruhát. Norma Shearer (legjobb női főszereplő, 1930) a fenti képen például a kultikus filmnek számító Óz, a csodák csodájának kosztümtervezőjét, Gilbert Adriant kérte fel arra, hogy készítse el vörös szőnyeges antréját. Bette Davis (legjobb női főszereplő, 1936) is egy jelmeztervezőhöz fordult segítségéért, őt a későbbi háromszoros Oscar-díjas Orry-Kelly öltöztette fel a nagy napra.
A második világháború nem befolyásolta közvetlenül az Oscar-ceremónia menetét, igaz a szervezők akkoriban arra kérték a színészeket, hogy a (há)borús hangulatnak megfelelően visszafogott, és lehetőség szerint amerikai gyártású ruhakölteményekben jelenjenek meg. Ginger Rogers (legjobb női főszereplő, 1941) például az előírt protokollnak megfelelően egy szürke szatén estélyiben pompázott.
Az ötvenes évek derekán kezdtek teret nyerni a nagy francia divatházak alkotásai. Audrey Hepburn például Givenchy ruhában vette át a Római Vakációban nyújtott alakításért járó szobrocskát 1954-ben. Persze nem mindenki bízott az európai ízlésben, Grace Kelly például nemcsak, hogy esküvői ruháját, hanem az 1955-ös Oscar-díj átadáson viselt égszínkék estélyiét is egy kosztümtervezőre bízta. A későbbi monacói hercegné a nyolcszoros Oscar-díjas Edith Headet kérte fel kultikussá vált spagetti pántos ruhájának megálmodására.
A hatvanas, hetvenes években viszont taroltak a ma már ikonikusnak számító francia divatházak. Elizabeth Taylor, ameddig alakja engedte, kizárólag Dior-ruhákban jelent meg az Oscar-átadásokon. 1961-ben is abban vette át első arany szobrocskáját.
Jane Fonda pedig ki is használta a divatházak forradalmi megoldásait: 1972-ben például elsőként vette át a díjat nadrágkosztümben. A korszaknak megfelelően természetesen taroltak az apró mintás, illetve monokróm lebeny ruhák is.
A svédek nagy csillaga, Ingrid Bergman is nagymamáink lebenyében vette át a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat 1975-ben, azzal a különbséggel, hogy a ruha belső címkéjét egy Chanel logó díszítette…
A nyolcvanas években már inkább a színésznők stílusa, személyisége sőt állapota dominálta a palettát. Mert míg Meryl Streep (legjobb női főszereplő, 1983) aranyflitteres kismamaruhába bújtatta kerekedő hasát, addig Angelica Houston (legjobb női mellékszereplő, 1986) ír felmenői előtt tisztelegve egy zöldszínű, aszimmetrikus vállú egyenes vonalú nagyestélyit választott a nagy alkalomra, amelyet Tzetzi Ganev jelmeztervezővel készítetett.
De persze Diana Walesi hercegnő esküvői ruhája is megihlette az akkori tervezőket, így fordulhatott elő az, hogy Dianne Wiest a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat hatalmas, buggyos vállmegoldással ellátott báli ruhában vette át 1987-ben.
A kilencvenes években jött aztán a nagy paradigmaváltás. A tengerentúlra terjeszkedő európai – elsősorban olasz és francia – divatházak meglátták a lehetőséget a hollywoodi sztárokban. Valentino, a Dolce&Gabbana, a Gucci és a Chanel rendszeresen öltöztették a díjra esélyes színésznőket. Persze a nagy amerikai divatházak is kihasználták a hazai pálya előnyét. A ruhák stílusát nézve két csoport csapott össze egymással: azok a színésznők, akik a szolid feketében hittek (mint Whoopi Goldberg legjobb női mellékszereplőként 1991, valamint azok, akik a fagyiszíneket részesítették előnyben (Helen Hunt legjobb női főszereplőként 1998-ban és Gwyneth Paltrow legjobb női főszereplőként 1999-ben).
A helyzet az elmúlt tíz-tizenöt évben nagyjából konszolidálódott: továbbra is nagyon keresettek a fekete, bíborvörös, valamint a pasztellszínű nagyestélyik.
Az elmúlt időszak egyetlen „újításának” talán Natalie Portman 2011-es választása tekinthető, aki várandósan egy sötétlila estélyibe bújtatta kismama sziluettjét.
Habár nagyjából sejtjük, hogy idén is a sötét árnyalatokat kedvelők fognak összecsapni a pasztellimádókkal, kíváncsiak várjuk a színésznők vörös szőnyeges választását. Jó lenne erős színkavalkádot látni, amelyre egyébként Lupita Nyong’o eddigi választásai alapján még meg is van az esély. Mi egy picit, ha lehet, szurkolunk is neki, hogy a 12 év rabszolgaságért megkapja a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat…
Forrás: brit Vogue
