Plágiummal vádolja a H&M-et a Balenciaga, a Céline és a Kenzo. A neves divatházak szerint a svéd áruházlánc több modelljüket is lemásolta az áprilisi „The New Mix” kollekciójában.
Balenciaga és H&M - ismerős?
Valóban döbbenetes a hasonlóság a H&M és az említett divatházak kínálata között. Az egyedüli különbség az árakban fedezhető fel. Míg a svéd áruházlánc fillérekért (néhány ezer forintért) szórja ki a modelleket, addig a divattervezők jóval komolyabb összegekért kínálják termékeiket. A kétbetűs fast fashion képviselői egyébként nem tagadják a vádakat, sőt azt hangsúlyozzák: üzletpolitikájukba belefér a nevesebb márkák szezonális kínálatának lekoppintása.
Persze nem ez az első alkalom, hogy a fast fashion ipar másolja a nagy divatházak kollekcióit. Tom Ford is beszólt már az Inditex csoportnak, amikor viszontlátta saját blézerét vagy ceruzaszoknyáját a ZARA vállfáin. A probléma nem új keletű, mégis nehéz vele mit kezdeni. Kinek adjon igazat az ember? A fast fashion iparnak, amely egyáltalán elérhetővé teszi a divatosnak számító termékeket? Vagy azoknak a divattervezőknek, akinek lenyúlják a szellemi termékeit a „gonosz multik”? Úgy gondoljuk, erre a kérdésre nincs jó válasz.
A fast fashion láncok szinte már másnap piacra dobják a kifutókon vagy éppen a Vogueban látott, „divatosnak” kikiáltott darabokat. Alig van idő arra, hogy feldolgozzuk az egyes kollekciók mögött húzódó gondolatokat, tervezői koncepciókat, máris a kirakatokban hemzsegnek a nevesebb tervezők ruhakölteményei – gagyibb kivitelezésben. És persze vesszük őket, mint a cukrot, mert trendik szeretnénk lenni. Még az sem baj, hogy több tucat ember jön velünk szembe az utcán ugyanabban a modellben.
Céline és H&M - ezt a dekoltázst már láttam valahol...
És talán pont ebben a divatos érzésben van szerepe a fast fashionnek. Ugyanis ennek az iparágnak köszönhető, hogy a vezető divatházak átlagemberekre szabott modelljei lecsorognak hozzánk, hogy csinosan fel tudunk öltözni egy buliba, munkába. Ki az, aki ma megteheti, hogy irodistaként Chanelbe burkolva csücsüljön napi 8-10 órát? (Arról meg nem is beszélve, hogy normális – azaz elérhető árú és jó minőségű – magyar holmikat sehol nem lehet kapni. Vagy ha valaki tud ilyenről, kérem, szóljon!)
Hajmeresztő állításnak hangzik, de az a benyomásunk, hogy a copy/paste akciók és a sorozatos plágiumbotrányok ellenére a divatvilág eme két pólusa mégiscsak együttműködik: a fast fashion láncok nagyban hozzájárulnak egy-egy vezető divatmárka kollekciójának sikeréhez. A divattervezők pedig pereskedés helyett csak beszólnak, üzengetnek.
Kenzo és H&M - hogy pont a színes tigrisfej jutott az eszükbe!
Talán az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, ha a fast fashion márkák tervezői ihletforrásként nyúlnának a nevesebb divatházak kollekcióihoz, és nem egy az egyben másolnák a frissen bemutatott darabokat. Így esetleg helyére kerülhetne minden és mindenki ebben a folyamatban. A H&M és társaik egy-egy átvett ötlettel (legyen az szín, minta, anyag, szabásvonal vagy bármi jellegzetesség) tisztelegnének a neves divatházak és tervezőik előtt, nem pedig lopnák az ötleteiket – amire ráadásul most maguknak a tervezőknek kell felhívniuk a figyelmet.
És nem utolsósorban: talán mi is könnyebb szívvel turiznánk a fast fashion láncok zsúfolt lerakataiban.
Forrás: Daily Mail
