Talán ő maga sem gondolta, hogy egyszer vége lesz. Száz évre előre tervezett, de amikor a legutóbbi párizsi divathéten nem tette meg szokásos tiszteletkörét a bemutatója végén, már akkor lehetett sejteni, hogy valami nincs rendben.
A Chanel-ház akkor nem kommentált semmit, a mester fáradékonyságára hivatkozott. De az utóbbi időszakban lefogyott, haja megritkult, és a tekintete is üvegessé vált. Nem volt meg az az érdessége, ami miatt sokan szerették vagy éppen tartottak tőle. Már a Netflixen decemberben bemutatott dokusorozatban (7 days out) éreztem, hogy közeleg a vég. Nem a divat császára, hanem egy kisember magyarázta el a képernyő előtt ülőknek, hogyan készül a Chanel az éves nagy divatbemutatójára. Nem volt ironikus, sem vicces, csak fásult, megkeseredett. Olyan benyomásom volt, hogy már rutinból nyomja a showkat, igazából tök mindegy, hogy ki mit csinál, csak legyünk túl rajta. Valójában a megváltásra készülhetett már akkor is. Ami végül ma, 2019. február 19-én el is jött. A kettős identitású, de inkább a francia kulturális értékekhez húzó Karl Lagerfeld hosszas betegség után végleg elhagyta a kifutók világát.
Amikor 1983-ban átvette a haldokló Chanel-ház irányítását, senki nem gondolta, hogy ilyen szédületes karriert fog befutni ez a német fickó, aki mindig “number 2” volt Yves Saint Laurent mögött. Lagerfeld végül túl is szárnyalta vetélytársát, hiszen a Chanel-ház mellett saját brandet (Lagerfeld) is tudott építeni, úgy, hogy még az olasz Fendi divatház kreatív vezetését is segítette ötleteivel.
Egy idő után mindenki tudta, ki az fekete szmokingos, fehér haját lófarokban hordó ember, aki olykor-olykor Párizsból megüzeni, hogy éppen mi a ciki, mi a trend.
Ő volt az, aki visszahozta a Chanel-nyakú gallérokat és a tweed anyagokat a köztudatba. És aki bátran fel merte vállalni, hogy egyes színésznők, sőt szupermodellek is lehetnek múzsák. Sőt, rendszeresen forgatott Coco Chanel életútjához kapcsolódó kisfilmeket menő színész- / modellgárdával - elég csak a divatház 2013-as centenáriumára készült kisfilmre gondolni az Oscar-díjra jelölt Keira Knightleyval a főszerepben. Imádott fotózni is, hiszen a divatkampányok nagy részét is ő maga fotózta, ahogyan nagyszabású társadalmi eseményeket is (pl. főnöke - az LVMH-csoportvezető - lányának esküvőjét is).
Lagerfeld nem az a fajta tervező volt, aki csak leskiccelte a modelleket, és a slepp pedig feldolgozta rajzot, és aztán ment a produktum a kifutóra, ahogyan az anyja állította. Ő egy teljes koncepcióval állt elő, amelyben az elemek úgy passzoltak egymáshoz, mint a legapróbb legódarabok. A varrodákat vezető “premiere-k” (vezető varrónők) bő három évtized alatt teljesen kiismerték kreatív gondolati menetét egy-egy modell megvalósításával kapcsolatban. Szinte vele együtt lélegeztek a nagy divatbemutatókat megelőző hat hétben, ezért működött minden olyan olajozottan, és szólt nagyot minden egyes show. Hiszen az ateliers-k mellett Lagerfeld a diszlettervezőkkel is pontosan megértette, hogy milyen szcénára van szüksége egy adott kollekció bemutatásához.
Egyszerűen felfoghatatlan, hogy nem lesz többé közöttünk a Kaiser. Pótolhatatlan veszteség érte a nemzetközi divatvilágot. Kinek lesz annyi bátorsága, hogy felmenjen a rue Cambon 31. emeletére? Ki lesz az, aki ezentúl finom célzatú politikai üzenetet küld az Haute Couture bemutatókra? Aki önazonos, anélkül, hogy nevetséges legyen?