PoorMode

divat+lélek

Múzsák vagy démonok? Anyák árnyai a divatvilágban

2018. november 08. 09:21 - poormode

A Versace felvásárlása miatt kicsit sűrűbben olvasgattam az olasz napilapokat az utóbbi hetekben, hiszen érdekelt, mit szólnak az olaszok ahhoz, hogy egy újabb emblematikus márkájuk kerül idegen kézbe. Persze semmit nem gondolnak az ügyről, de legalább beleástam magam Michael Kors életébe. Ekkor döbbentem rá, hogy az édesanyjával való szoros kapcsolata milyen mértékben rányomta bélyegét divatérzékére, női eszményképére, tervezői útjára. És az az érdekes, hogy ezzel koránt sincs egyedül a divatvilágban.

kors.jpg

Michael Kors életében a mai napig meghatározó szereppel bír az édesanyja, az egykori modell, Joan (Hamburger) Kors. A tervező, akit egyébként Karl Andersenként anyakönyveztek, már ötévesen divattanácsokkal látta el édesanyját, aki épp második esküvőjére készült a hatvanas évek közepén egy Bill Kors nevezetű úriemberrel. A mama hallgatott is fia megjegyzésére, és nem a habos-babos-masnis menyasszonyi ruhát választotta, hanem a letisztultabb fazonút. A házasságot követően így lett a kicsi Karl Andersonből Karl Kors, de mivel túl keménynek találta a sok „k” betűt a nevében, már ekkor egy kis stylinghoz folyamodott: így született meg Michael (David) Kors. A divattervező a tavalyi anyák napi Vogue különkiadásában kiemelte, hogy nice jewish boyként nevelkedett New Yorkban, ahol anyai nagymamája, illetve édesanyja egyengették útját.

kors-wedding-2.jpg

Anyukája elmondása alapján már kisiskolásként is a színes textilek vonzották, kiskamaszként pedig szívesen adott tanácsokat party-megjelenéseihez. Bár kamaszként Korsnak volt egy megingása a színházi világ felé, főleg a musicalek miatt, hamar visszatalált a divathoz, mivel imádott shoppingolni. Édesanyját rendszeresen kísérte bevásárlókörútjain, és előbb mások, majd saját kollekcióit rendezgette a kirakatokban. Kors a mai napig múzsaként tekint édesanyjára: női eszményképét nagyban befolyásolja anyja fiatalkori sportos sziluettje, letisztult vonalvezetésű monokróm öltözékekhez való vonzalma. Anyukája tanácsát megfogadva figyelembe veszi közönsége – legyen az mezei vevő vagy nemzetközi celeb – visszajelzését kreációival kapcsoltban. Kors azt is elismerte, hogy édesanyja pozitív gondolkodása, biztatása pályája korai szakaszában nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy meg tudja valósítani álmát: betörni egy saját maisonnal a nagy európai divatházak uralta világba. Ez utóbbi sikerült is neki, még ha sokan inkább üzletemberként tartják számon, mintsem kreatívként. Talán azért, mert kevés hordhatatlan-eladhatatlan terméket dob a piacra...

lagerfeld_young_old.jpg

Karl Lagerfeld, a Chanel ház kreatív atyja, fiatalabb pályatársával ellentétben igen ritkán beszél családjához fűződő viszonyáról. Ha mesél, az is inkább anekdotaszerű, mintsem érdemi információ. De a kis történetekből azért összeáll egy kép: már kisfiúként vonzódott a ruhákhoz, rendszeresen felpróbálta anyja kalapjait, aki csípős nyelvével csak arra kérte, hogy soha ne tegyen semmit a fejére, mert úgy néz ki, mint egy „öreg leszbi”. A mama arra is figyelmeztette, hogy ugyanúgy fog kinézni, mint ő, és mivel örökölte csúnya, lapátszerű kezeit, jobban teszi, ha majd eltakarja azokat, illetve, ha őszülni fog, inkább lófarokba rejtse a haját, mert arcformájához az a hajviselet passzol a legjobban… Úgy tűnik, hogy az öreg Lagerfeld igazi „jó kisfiúként” megfogadta édesanyja tanácsait. A magabiztos mama egyébként nem támogatta fia tervezői álmát, sőt bemutatóira sem ment el azzal érvelve, hogy nem fogja nézegetni azokat, akiknek fia tervez. Az 1897-ben (!) született Elisabeth Bahlmann Lagerfeld a tomboló hatvanas években kijelentette, hogy nem fog se hosszú, se rövid szoknyát viselni, mivel úgy találta: a hosszú szoknya öregíti, a rövid pedig a fiataloknak való – hogy végül mit hordott idősebb korában, arról nem szól a fáma. De maga Lagerfeld árulta el, hogy anyját annyira nem érdekelte tervezői munkássága, hogy a hetvenes években riválisát, Sonia Rykielt méltatta a közös családi összejöveteleken.

lagerfeld_mutter.jpg

Hogy a harmincas évek Berlinjében fehérneműeladóként dolgozó mama miért volt ennyire kiállhatatlan fia törekvéseivel kapcsolatban, arra nincs magyarázat. Lehet, hogy a második világháború után kialakult családi életükben keresendő a válasz: a hitleri időkben is biztos megélhetést nyújtó tejüzemüket 1945 után elvették. És nem azért, mert nácik lettek volna, vagy kollaboránsok, hanem az akkori jegyrendszer miatt. Lagerfeld többször nyilatkozta, hogy kisgyermekként nem érzékelt semmi a nácizmusból, burokban nevelték. És ebből adódóan a mai napig vita van arról, hogy mennyire is voltak jómódúak: maga a tervező azt állítja, hogy arisztokrata származású, és egy vidéki kastélyban nevelkedett, ahol szülei lesték minden kívánságát, ezért alig négy évesen inast kért ajándékba. Alicia Drake életrajzíró viszont határozottan cáfolja a család jómódúságát, illetve a família arisztokrata gyökereit a The Beautiful fall című könyvében – mely alapvetően Lagerfeld Yves Saint Laurent-nal való rivalizálásáról szól. Drake szerint Lagerfeld apjának tejüzeme valóban prosperáló vállalkozás volt, de korántsem annyira, ahogyan azt a tervező állítja. Hogy mi az igazság, azt egyedül az érintett tudhatja, de bizonyára nem szegényedhetett el annyira a család, ha a német állampolgárságú Lagerfeldet Párizsban taníttatták az egyik legnevesebb intézményben (Lycée Montaigne), és apja bőkezűségének hála be tudta indítani karrierjét. Édesanyja azonban nehezen emészthette meg, hogy vidéki nagyasszonyként véget kellett vetnie elegáns, pezsgő társadalmi életének. Arról nem is beszélve, hogy a második világháború után egy teljesen formabontó generáció lépett színre, mely Lagerfeldék esetében az anya-fia közötti generációs különbségeket, értetlenségeket hozhatta felszínre.

ysl_1.jpg

A (volt) nagy vetélytárs, Yves Saint Laurent esetében azonban az anya-fia kapcsolat nem a generációs nézetkülönbségekről, hanem édesanyja, Lucienne Saint Laurent fel-felsejlő démoni múltjának feldolgozásáról szólt. Legalábbis ezt állítja Yves Saint Laurent unokahúga, aki idén nyáron jelentette meg önéletrajzi ihletésű szerzeményét Rien de ce qui est humain, n’est honteux címmel (szabad fordításban: nincs emberi dolog, ami szégyenteljes volna), melyben arról ír, hogy a neves divattervező édesanyjának (egyben a szerző nagyanyjának) sanyarú sorsa milyen mértékben tette tökre utódjai életét. 

Saint Laurent mama nemi erőszak eredményeként jött világra az észak-afrikai francia gyarmatok egyikében, Oranban (Algéria) 1913-ban. Csóró (leány)anyja – családi nyomásra – gyorsan örökbe adta, majd mikor ötéves lett  kislánya, ismét felbukkant, magához vette, és immár családban nevelte tovább belga férjével és a házasságból született másik két gyermekével együtt. A probléma ott kezdődött – írja Marianne Vic, YSL unokahúga – hogy a belga nevelőapa megerőszakolta az akkor 15 éves mostohalányát. És innentől kezdve a fiatal lány ágyról ágyra járt, férfiról férfire szállt, abortuszról abortuszra ment. Vic szerint kész csoda, hogy Lucienne-t egyáltalán elvette valaki ilyen múlttal, és tisztes családanyává léptette elő három közös gyermekkel.

ysl_mere.jpg

Yves Saint Laurent állítólag már hatéves korában azt nézte végig, ahogyan anyja más férfiakhoz dörgölőzve táncol kihívó, pöttyös ruhájában. A divattervező egész életében arra törekedett, hogy elnyerje édesanyja szeretetét, megbecsülését, aki viszont ignorálta őt. Az unokahúg szerint kutya-macska kapcsolatként írható le YSL anyjához fűződő viszonya: ihletforrásként tekintett rá, mégis szégyellte őt, ezért sem hívta meg első önálló divatbemutatójára még a Dior-ház égisze alatt 1958-ban. Lenézte anyja francia gyarmati nyelvjárását, öltözködését, émelyítő parfümjeit. Cserébe Madame Saint Laurent sem értékelte fia sikerét: az ajándékba kapott Haute Couture darabokat rendszeresen odaadta takarítónőinek, fodrászainak. Csak „buziknak” nevezte YSL-t és partnerét, Pierre Bergé-t, aki az YSL divatbirodalmat karbantartva megfelelő életszínvonalat biztosított a család összes tagjának. Marianne Vic szerzeménye teljes mértékben felülírja a képet arról az idealizált anya-fia kapcsolatról, melyet YSL életútjának eddigi feldolgozásaiból megismerhettünk. És arra enged következtetni, hogy a tervező egész élete során anyai démonaival küzdött.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://poormode.blog.hu/api/trackback/id/tr4214358377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ilya 2018.11.08. 19:58:46

Köszönöm, nagyon érdekes volt olvasni.