Bár a világsajtó aktuálisan éppen Meghan Markle-on csámcsog, nem ő az első amerikai nő, akinek sikerült kifognia egy igencsak jó partinak számító kékvérű herceget. Egyesek álomkarriert hagytak ott, mások egy komplett monarchiát döntöttek majdnem romba a hercegnéi titulusért cserébe. Drukkolunk Meghan Markle-nak, hogy sikerüljön megvalósítania álmait! Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a "beházasodó" amerikai hercegnék sorsa eddig korántsem volt Disney-mesébe illő. Lássunk is néhány példát!
Az egyik legismertebb beházasodó Grace Kelly, aki Meghan Marklehez hasonlóan szintén színésznőként kereste kenyerét, mielőtt megtalálta volna álmai lovagját III. Rainier monacói herceg személyében 1956-ban. Igaz, azt azért fontos leszögezni, hogy a herceggel való kapcsolat kezdetekor Grace Kelly igazi nagybetűs sztár volt komoly színészi teljesítménnyel a háta a mögött (Oscar-díj), míg Markle-ről ugyanez nem mondható el. Nagyot nevettem az újdonsült jegyespár BBC-nek adott interjúján, melyben Harry herceg bevallotta, hogy lövése sem volt, ki az a Meghan Markle, és mi az a Briliáns Elmék…
Ettől függetlenül Grace Kellynél szerencsésebb sorsot kívánok az afro-amerikai lánynak, hiszen a monacói hercegné köztudottan szenvedett attól, hogy fel kellett adnia karrierjét a mini-állam kedvéért. Édesanyaként is nagy családi csatákat kellett megvívnia fiatal felnőtt lányaival, akik a monacói jet-set élet helyi playboyjaival, testőreivel képzelték el életüket. 1982-es korai halála nyomot is hagyott gyermekei magánéletén, arról nem is beszélve, hogy máig tisztázatlanok autóbalesetének körülményei. Ki ült akkor az autó volánja mögött, a hercegné vagy az akkor 17 éves lánya?
Grace Kelly személye, tragikus sorsa ellenére, valóságos mítosszá nőtte ki magát a francia Riviérán, több jótékonysági kezdeményezés és nagyszabású társasági esemény is viseli a nevét, hercegnéi életének korai szakaszáról pedig filmet is forgattak Nicole Kidmannel a főszerepben. Kultuszát fia, II. Albert monacói herceg a mai napig táplálja, de a jelenlegi divatikonok is, mint például Kate Middleton, bátran merítenek ihletet a néhai monacói hercegné stílusából – gondoljuk csak Katalin mennyasszonyi ruhájára! Kérdéses, hogy vajon Meghan Markle fog-e élni ezzel a lehetőséggel.
A másik hasonszőrű előd Rita Hayworth színésznő, aki a negyvenes évek vörös-dögös dívájaként – két tönkrement házasság után – ment feleségül a sármos Ali Khan pakisztáni herceghez 1949-ben. Markle és Hayworth között talán annyival erősebb a párhuzam a színészkedésen túl, hogy mindketten egy-egy etnikai kisebbséget képviselnek. Hayworth a „hispano” világból kapaszkodott fel a negyvenes évek Hollywoodjába, Markle pedig előszeretettel hangsúlyozza kettős – fekete és fehér – identitását.
Mindketten elvált asszonyként találták meg hercegeiket, igaz Hayworth kemény kritikákat kapott azért, amiért többszörösen elvált nőként lett hercegné a moralizáló negyvenes évek végén. Markle-nak nincs mit felróni, hiszen Kamillával való házasságkötésekor maga Károly herceg taposta ki az utat Harry és választottja számára. Rita Hayworth egyébként két, mély érzelmi kudarc után keresett megnyugvást a diplomataként szolgáló herceg oldalán, akinek kedvéért még színésznői karrierjét is feladta, de a muszlim hitre való áttérésre már nem volt hajlandó. (Ő volt egyébként az első amerikai színésznő, aki egy kékvérű herceghez ment feleségül.)
És bár igazi sztárpárnak számítottak a maguk idejében, Khan nem tudott túllépni palyboy életmódján, amellyel gyakorlatilag megpecsételte házassága sorsát. 1953-ra a herceg és a színésznő útjai elváltak. Hayworth nagy nehezen visszakapaszkodott Hollywoodba, de már nem volt akkora név, mint korábban. Elkeseredettségében az alkoholizmusba menekült, mely a későbbiekben nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nyolcvanas évek végére az Alzheimer-kór teljes mértékben feleméssze. Nem hinném, hogy Meghan Marklera ez a sors várna, hiszen a brit sajtó szerint is mára már lenyugodott a Windsor-ház fekete báránya, Harry herceg, így esetükben boldog házasságra van esély.
Ha a brit királyi család nőügyeiről van szó, megkerülhetetlen Wallis Simpson személye, akinek közvetlenül a második világháború kirobbanása előtt majdnem sikerült romba döntenie a brit monarchiát. Ha ő nincs, akkor valószínűleg teljesen másképp alakul a Windsor-ház családfája, és talán a II. világháború végkimenetele is. De a törékeny testalkatú, többszörösen elvált, náci szimpatizáns Wallis olyan hatással volt a playboy életmódot folytató Eduárd walesi hercegre, hogy a későbbi VIII. Eduárd, már királyként maga mondott le a trónról 1936-ban csak azért, hogy feleségül vehesse amerikai szerelmét.
A király nem tudott Wallis nélkül létezni, és felfogta, hogy esetleges házassága nemcsak családon belüli viszályokat, de alkotmányos válságot is előidézett volna, ezért inkább lemondott mindarról, amire születése, neveltetése predesztinálta. Így aztán gyorsan kreáltak számára egy addig nem létező titulust „Windsor hercege” címen. Feleségének azonban nem adták meg a hercegnéi rangot, amiért Eduárd naponta zaklatta telefonon az öccséből lett királyt, VI. Györgyöt, aki végül leépítette bátyját. (Az „elvált” címke olyannyira súlyos bélyegnek számított a brit királyi családban, hogy évtizedekkel később II. Erzsébet királynő sem járult hozzá ahhoz, hogy húga elvált férfihez menjen feleségül.) Mivel Eduárd és Wallis a második világháború alatt valószínűleg szimpatizáltak a náci német birodalommal, a brit kormány úgy döntött, hogy a nagyobb politikai válság elkerülése érdekében kineveztetik Eduárdot a Bahama-szigetek kormányzójának. A hercegi pár nem igazán élvezte a száműzetést, Wallis egyenesen utálta a feketéket, naplófeljegyzéseiben több rasszista utalás is fellelhető.
A háború után visszatértek Európába, és Párizsban telepedtek le. Bár életmódjukat továbbra is a királyi család finanszírozta, némi pluszért cserébe szívesen pózoltak nemzetközi magazinokban (pl. Paris Match), sőt Eduárd herceg szívesen osztotta férfiaknak szóló divattanácsait a Vogue hasábjain. Életük alkonyán úgy tervezték, hogy majd Amerikában temettetik el magukat egymás mellé, de II. Erzsébet közbenjárásának köszönhetően végül a brit királyi temetőben helyezték őket örök nyugalomra.
Ahogyan a fenti esetekből is kirajzolódik, az „amerikai asszonyok” külön kategóriát képviselnek a történelmi arisztokrácia világában, sőt ha a jelenség még az „elvált” címkével is büszkélkedik, akkor könnyen beindulhat kommentlavina. II. Erzsébet életét például egyenesen bekeretezi „az elvált amerikai asszonyok” esete: alig tízévesen úgy vált az angol trón örökösévé, hogy egy többszörösen elvált amerikai nő besétált nagybátyja életébe, akinek elfogadására sem a brit társadalom, sem a királyi családi nem állt készen morálisan. Több mint nyolcan évvel később, élete alkonyán azonban ő maga lesz az, aki jövő májusban üdvözölni fogja családja újdonsült tagjaként a szintén elvált, afro-amerikai származású Meghan Markle-t.
